Talking Houses: les points de mémoire

A térképeken megjelölt helyek kevés információt hordoznak, csupán a Hol és mi áll ott? kérdésre kapunk választ. Az utcákon járva házakat látunk; ha műemlék, szerepel az alapítás dátuma és az építész neve. Szerencsés esetben, ha az épület elég érdekes és híres, művészettörténeti tanulmány is készült, amely megvásárolható az idegenforgalmi üzletekben, vagy hozzáférhető némi könyvtári kutatással.
A házakban azonban emberek élnek és éltek megépítésüktől fogva. Az aktuálisan feltáruló látvány mögött a ház- és lakástulajdonosok, bérlők, családtagok, cselédek történetei vannak. Levéltári forrásokból rekonstruálható, legalábbis töredékesen, kik és hogyan használták az épületet, mennyi időt töltöttek ott és mivel, és az is, milyen kapcsolatban álltak egymással. Az egykor készült kataszteri térképek, tulajdonoslisták, az épületek alapítására vonatkozó iratok, adóívek, vagyonösszeírások, népszámlálások, lakásívek, hagyatéki leltárak, végrendeletek, családi iratok, hagyatékok – csak hogy néhányat említsünk a felhasználható dokumentumokból – lehetővé teszik az ott lakók életének rekonstrukcióját.
Kutatásunk középpontjában a helyrajzi szám áll. Azokat az egyéneket vizsgáljuk, akik a számokhoz köthetők. Interdiszciplináris megközelítést alkalmazunk, amelybe bevonjuk a társadalom- és kultúrtörténeti, történeti antropológiai és szociológiai módszereket. Célunk kettős. Egyrészt szeretnénk megszólítani a turistákat, akik mobiltelefonjukkal az épületre kattintva érdekes tudás birtokába juthatnak a helyszínen. Így válik egymásra tett kövekből élővé a lakóház. Ugyanakkor olyan társadalomtörténeti adatbázist hozunk létre történészek és szociológusok számára, amilyen a helyi társadalomról eddig nem állt rendelkezésre.
A munka során olyan adatbázist építünk, amely a téri lakóira vonatkozó, a helytörténeti irodalomból és a levéltári dokumentumokból nyert információkat tartalmazza. Az adatbázis részei térképek, táblázatok, metszetek és fotók.

A kutatócsoport honlapja itt érhető el.